Be kell valljam, indulatból írom ezeket a sorokat. Láttam az imént instagramon egy olyan bejegyzést, ami igencsak kibillentett a lelki békémből; de talán ez nem is baj, mert így végre szentelek időt egy számomra nagyon fontos téma kifejtésére. Lássunk hozzá!

Nos, aki ismer engem és az életemet, az tudja, hogy a szerelem, a szexualitás, a szakralitás és a nőiség-nőiesség témaköreit a szívügyemnek érzem. Ezzel nem vagyok egyedül, és ez egy nagyon jó dolog. Egyre több olyan profil található az interneten; egyre több olyan nő van, aki szeretne segíteni nőtársain, hogy mindannyian teljességében megélhessük a testi szerelem szépségeit gátlások nélkül, vagy épp hogy ismerjük a testünket és a benne zajló folyamatokat. Hála és köszönet jár ezért mindenkinek, mert ez egy fontos dolog és nagyon nemes feladat! Ráadásul a mai álszent és frusztrált világban nehéz is, hiszen pontosan tudjuk, milyen jelzőket kapnak azok a hölgyek, akik képesek felszabadultan megélni szexualitásukat vagy éppen képesek tabuk nélkül beszélni kényes témákról. Ezeket csak azért hangsúlyozom ki, mert senkit sem szeretnék támadni, bántani, megsérteni; ugyanakkor úgy érzem, hogy muszáj kimondani végre valakinek, hogy egy kiemelkedően fontos kérdésben bizony nagyon csúnyán tévúton jár a fenti profilok döntő többsége! A felelősségük pedig óriási, hiszen több tízezres követőszámmal rendelkeznek!

A szüzességről beszélek most.

A fent említett bejegyzésben egész pontosan az lett leírva, hogy a szerző nem érti ezt a “szüzesség-mítoszt”, de más bloggereknél, influencereknél is láttam utalást arra nem egyszer és nem kétszer, hogy a szüzesség csak azért volt fontos, mert ezzel is lehetett uralkodni a nőkön, és valójában semmi jelentősége nincs. Na, ennél a pontnál általában elgurul a gyógyszerem. Belegondolok, hogy egy nap talán születik majd egy lányom, és egyáltalán nem repesek a boldogságtól ha arra gondolok, hogy esetleg kamaszkorában ilyeneket fog olvasni. Természetesen mindig is arra fogok törekedni, hogy legyen egy erős bizalmi kapcsolat köztem és a gyermeke(i)m között és tőlem halljon/halljanak először ezekről a dolgokról; de aki eljutott a nagykorúságig, az gondolom tudja, hogy egy tizenéves fiatal legfőbb bizalmasa általában nem az anyukája vagy az apukája szokott lenni.

Visszatérve a lényegre – és ide most beillesztek egy kis magyarázkodást, mielőtt még bárki belém kötne – pontosan tudom, hogy hosszú időn keresztül próbálták elnyomni a női erőt, pontosan tudom, hogy mennyi válogatott disznóságot követtek el a nők ellen és hogy hányszor fosztottak meg minket nem csak női mivoltunktól, de minden emberi méltóságunktól is. Nem azokat a férfiakat szeretném felmenteni, akik ilyenekben vettek részt. Én csak annyit szeretnék elmondani, hogy a szüzesség FONTOS. A szüzesség védelme kivétel nélkül minden egyes kultúrában és minden egyes népnél jelen volt a történelem során. A szüzesség védelme NEM arról szól, hogy elvegyék a gyönyör megélését a nőktől, vagy hogy hatalmat gyakoroljanak felettünk/testünk felett a férfiak. A szüzesség védelme – eredetileg – pontosan a mi védelmünkről szólt, még akkor is, ha ez a mai gondolkodással szinte felfoghatatlan. Ne aggódjatok, nem hagyok senkit magyarázat nélkül, kifejtem, miről van szó.

Szerény véleményem szerint a legtöbb félreértés abból fakad a mai napig is, hogy a hagyományainkkal még úgy-ahogy tisztában vagyunk; de azzal, hogy honnan erednek, miből fakadnak és MI CÉLT SZOLGÁLNAK (!) ezek a hagyományok, szokások; arról szinte senki nem tud semmit. Jelen példánál maradva: tudjuk, hogy régen szűzen mentek férjhez a lányok, tudjuk, hogy a szüzességet a tisztasággal kapcsolták össze, de hogy miért, azt nem csak nem tudjuk, de egyenesen téves és iszonyatosan káros következtetéseket vontunk le a témával kapcsolatban! Nekem az a személyes véleményem, hogy akik annak idején elkezdték a szexuális forradalmat, legkevésbé sem jó szándékkal tették. Ki merem jelenteni, hogy a szexuális szabadosság – hangsúlyozom, a szabadosság, nem a szabadság! – egy bizonyos idő után megnyomorítja az embert. Férfiakat és nőket egyaránt. Ugyanaz a véleményem a szexuális forradalomról vagy akár a feminizmusról, mint napjainkban például az LMBTQ-mozgalmakról: semmi, de semmi köze nincs valójában ahhoz, mint amit hirdet. A szexuális forradalom soha nem szólt arról, hogy az emberiség jobban élvezze a testiséget, a feminizmus soha nem szólt a nők valódi érdekeinek a képviseletéről, és az LMBTQ sem szólt soha arról, hogy a homoszexuálisok vagy épp más, nem heteroszexuális emberek szélesebb körű elfogadást élvezzenek.

A női méh egy különleges szerv, ami jóval túlmutat az anatómiai funkcióin. A régi kultúrák úgy tekintettek a méhre, mint egy dimenziókapura/tér-idő kapura. Többek között ezért is számít a legfontosabb női BEAVATÁSNAK a gyermekszülés. A dolog szépségét és szakralitását mutatja pl. a matyó rózsa – de gyakorlatilag bármelyik virágos motívumot felhozhattam volna példának – ami önmagában NEM egy virágot ábrázol, hanem a női nemi szervet. Amikor egy nő szexuális kapcsolatot létesít egy férfival, egy energetikai kapcsolat jön létre a két fél között, ami NEM ÉR VÉGET AZ AKTUS VÉGÉVEL. A nő beavatja a férfit, és ennek következtében jön létre ez az energetikai szál, ami összeköti őket. Amíg tart az adott kapcsolat, és amíg őszinte szerelmen és tiszteleten alapul, addig ez természetesen nem probléma.. Amint viszont a kapcsolat véget ér és a férfi nem szeretettel, hálával, tisztelettel gondol a nőre, ez az energetika testünknek és lelkünknek egyaránt károssá válik. Gondoljunk csak bele: tegyük fel, hogy épp elkezdtünk egy új párkapcsolatot, miközben energetikailag még mindig össze vagyunk kötve az előző partnerünkkel, aki lehet, hogy haragszik ránk! Szerintem nem hangzik túl jól. Csúnya lesz, amit mondok, de amíg a nő nem vágja el tudatosan ezt a kapcsolódást; addig a férfi csapolni fogja az energiáit. A nő pedig amikor menstruál, nem csak a saját testét tisztítja, hanem a férfit is. Tudjátok, amikor hallom, hogy PCOS, meg endometriózis; ciszta, mióma, és a jó Isten tudja még mi… Akkor úgy elgondolkodom, hogy tényleg soha, senkiben nem merült még fel az, hogy ennek az eszeveszett szabadosságnak és a megváltozott szexuális szokásoknak esetleg köze van a megnövekedett számú nőgyógyászati problémákhoz? Ezerrel megy a tévében a hüvelygomba reklám, megmagyarázzák a nőknek, hogy azért fáznak fel, mert szexelnek (nevetséges, vagy inkább siralmas… erről majd később írok…), és riogatnak boldog-boldogtalant a válogatott szörnyűségekkel – gondolok itt a nemi betegségekre – de az tényleg nem jut eszébe senkinek, hogy a nagy “felszabadulással” talán nem csak a vizet, de a gyereket is kiborítottuk a kádból?!

A fenti állításaim gondolom önmagukban is sokaknál ki fogják csapni a biztosítékot, de be kell valljam, hogy a lényegről még mindig nem is esett szó. A szüzesség nem csak a fent leírt energetikai szál miatt fontos, hanem a telegónia jelensége miatt. Nagyon pongyolán fogom elmagyarázni, hogy ez miről szól, és majd teszek be linkeket a bejegyzés végére, ahol részletesebben is lehet erről olvasni, nálam okosabb emberektől. A telegónia lényege az, hogy a születendő gyermek nem csak a biológiai apja tulajdonságait örökölheti, hanem a szülőanyja ÖSSZES ELŐZŐ SZEXUÁLIS PARTNERÉNEK a tulajdonságait. A legnagyobb szorzóval pedig az anyának az első partnere rendelkezik! Azaz, mondjuk csak ki: ha a gyermek nem a legelső szexuális partnertől született, akkor a saját biológiai édesapja öröklődés szempontjából kisebb súllyal esik latba, mint az, akivel a nő elvesztette a szüzességét! Ha egy olyan nőt veszünk alapul, akinek nagyon sok szexuális partnere volt élete során, és ez után szült gyermeket; az vajon milyen “csomagot” akaszt gyermeke nyakába? Hiszen az öröklődés, mint azt már egy ideje tudjuk, nem csak a biológiai tényezőkről szól; hanem pl. a transzgenerációs mintákról is… Emellett azt gondolom, az a tény, hogy egy nő gyermeke lehet, hogy jobban fog hasonlítani egy számára vadidegenre, mint a saját édesapjára, önmagában is sokkoló.

Na ezek után merje nekem valaki azt mondani, hogy a szüzesség fontossága csak egy mítosz, vagy hogy a szüzesség jelentéktelen és csak a testünk feletti uralkodásról szól!

Vegyük már észre végre, hogy bizonyos dolgokban nagyon félresiklottunk!

Ebben a nagy felszabadulásban kicsit kezdünk elszállni magunktól, és fittyet hányunk az igazi ősi tudásra, mert azt hisszük, hogy mi felvilágosultabbak és modernebbek vagyunk.

Régen ezzel a tudással a nők és a férfiak is tisztában voltak. Nem véletlenül voltak női körök – melyek szerencsére kezdenek visszatérni az életünkbe – nem véletlenül voltak rítusok, szertartások. Nyilván régen is voltak olyan hölgyek, akik az ősi mesterséget űzték, csak éppen volt egy komoly különbség köztük és a mostaniak között: az, hogy a régiek tudták, mivel jár ez a tevékenység, és rendszeresen végeztek méhtisztító szertartásokat. Tudták az emberek, hogy amikor egy fiatal lány elkezd menstruálni, a teremtő ereje megsokszorozódik; majd a gyermekszülés beavatásánál szintén. Azért volt házassághoz kötve a szüzesség elvesztése, mert akkor mindenki biztosan tudhatta, hogy a “női kapu” csak egy embernek nyílik ki és nem lesz átjáróház (tudom, ez néhányak számára talán borzalmasan hangzik, de szándékosan használom ezt a szót), és a gyermek is ideális körülmények közé születik. Mi nők, a méhünkből teremtünk; minden, amit világra hozunk – nem csak a gyermek! – innen indul. A méhünkben őrizzük a saját életeseményeink energetikai lenyomatait, a traumáinkat, egy szóval tényleg mindent. Azt gondolom, nagyon nem mindegy, hogy kit engedünk be az intim terünkbe, és bármennyire meg fognak rám sokan haragudni, annak a bizonyos kulcsos mondásnak igenis van alapja.

Tiszta szívemből szeretném, hogy minél több nő szabaduljon fel a gátlásai alól. Szeretném, akarom, hogy szűnjön meg az ítélkezés a nők között és alakuljon újra egyre több és több női kör, ahol biztonságos környezetben tudunk dolgozni önmagunkon. A fenti írásommal nem volt célom ítéletet mondani senki felett, és nem volt célom bántani másokat. Egyetlen egy célom volt, hogy rendbe tegyem a szüzesség témakörét, mert a fentiek fényében egyértelműen kijelenthető, hogy ez nem egy elbagatellizálható semmiség, hanem egy olyan dolog, ami az egész életünkre és nőiességünk minden egyes aspektusára komoly hatást gyakorol.

Nagyon sok mindent tudnék még írni a szexualitással kapcsolatban, de nyilván ilyen terjedelmet kevesen olvasnak el, és nem is elvárható, hogy minden információt egy bejegyzésbe tömörítsek. Tudom, hogy olyan dolgokat írtam le, ami sokaknak új és talán sokkoló is lehet. Amikor olyan információval találkozik az ember, ami az egész addigi világképét felborítja, feltörhetnek negatív érzések, ellenkezés. Ha bármi kérdés felmerül a Kedves Olvasóban, vagy nem ért velem egyet, esetleg feldühíti az írásom; nyugodtan keressen meg, és kérdezzen. Szívesen beszélek erről a témáról, hisz mint mondtam, szívügyemnek érzem.

Cikkek a telegóniáról: