Meglepetésként ért, hogy mekkora sikere volt az előző bejegyzésemnek: őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire sok embert érdekelhet az én történetem. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam mind a tartalomra, mind magára az íráskészségemre vonatkozóan – és a legszebb az egészben, hogy több olyan ismerősöm is megdícsért, akikről azt gondoltam, hogy egyáltalán nem hozza lázba őket ez a téma. Ezúton is köszönöm Nektek a kedves szavakat, és tiszta szívemből remélem, hogy a jövőben is elnyeri tetszéseteket a blogom.

A fentieken felbuzdulva kezdtem bele ennek a bejegyzésnek az írásába. Már a legelején, amikor “kidolgoztam” a koncepciót, tudtam, hogy a második részt a különféle spirituális módszereknek fogom szentelni. Mivel számomra fontos a hitelesség, csak olyanokról fogok írni, amiket magam is kipróbáltam; de egy dolgot tudnotok kell: a lehetőségek tárháza ténylegesen végtelen. Nem túlzok, ha azt mondom: ahány ember, annyi módszer. Nekem is nagyon sok dolog van még a “spirituális bakancslistámon”, amik valószínűleg – több ezer ember tapasztalataira hivatkozva – pont ugyanannyira hatásosak, mint amiket eddig kipróbáltam, de saját élmények hiányában ezekről csak említés szintjén lesz szó.

Mielőtt belekezdenék, két dolgot szeretnék leszögezni:

1. Amennyire csak lehet, igyekszem kifejteni a témát. Ugyanakkor – mivel a legtöbb módszert az előző bejegyzésben említett segítőimtől tanultam meg – nem minden esetben fejtem ki őket teljes egészében. Én magam fizettem azért, hogy ennek a tudásnak a birtokába kerüljek, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy velük szemben nem lenne tisztességes, ha A-tól Z-ig minden részletet leírnék.
2. Ha valamelyik általam említett módszerhez folyamodsz, és nem érzed hatásosnak, nem szabad megijedni, vagy hókuszpóknak minősíteni. Egyrészt azért nem, mert mindenkinek más válik be; másrészt pedig azért sem, mert minden esetben ha elkezdünk dolgozni önmagunkon, elindulnak folyamatok az életünkben – akkor is, ha látszólag semmi nem történt. A változás elsősorban az energetikánkban történik, és ez nem mindig tudatosul bennünk egyből.

Most pedig lássuk, mi mindent próbáltam ki, mióta elindultam azon a bizonyos úton! 🙂

• 1. Vezetett meditációk

Amikor külső segítséget kértem, az első néhány alkalommal vezetett meditációkra jártam. Ez annyit jelent, hogy (általában) fekvő helyzetben, csukott szemmel meditálunk, miközben valakinek az utasításait követjük és a képzeletünkben végre is hajtjuk. Ezzel a módszerrel hozzáférhetünk a tudatalattinkhoz úgy, hogy közben – ha ügyesek vagyunk – ébren maradhatunk, és a tudatos elménkkel figyelhetjük az “eseményeket”. Azért írom, hogy “ha ügyesek vagyunk”, mert eleinte borzasztó nehéz ébren maradni. A legtöbb ember első alkalommal belealszik a meditációba akkor is, ha nem is volt éppen álmos/fáradt. A vezetett meditáció lényege – legalábbis amiken én részt vettem – hogy miközben követed az instrukciókat, a tudatalattinkból felbukkan egy konfliktus/blokk, amit ilyenkor egy picit újra átélünk, kicsit feltépjük a sebeket… Majd megbocsájtunk magunknak/másoknak (szituációtól függően), és végül elképzeljük magunkat és a többi érintett személyt egy békés állapotban, és azáltal, hogy megbocsájtunk, a konfliktust feloldjuk és a pozitív képet rögzítjük tudatalattinkban. Ennek hatására az adott életterületünk elkezd gyógyulni, melynek hatásait életünk eseményeiben láthatjuk visszatükröződni. Jómagam több témakörben is részt vettem vezetett meditációkon, mint például szülőkkel való kapcsolat, karma meditáció (előző életekbe való utazás), stb. stb. Vannak, akik erre a módszerre esküsznek, és ez mentette meg az életüket. Mostanság már ritkán választom a meditáció ezen formáját, de a kezdetekben hatalmas segítséget nyújtott abban, hogy egyáltalán rájöjjek, mi az alapprobléma, ami meggátolt egy boldog élet megteremtésében. YouTube-on nagyon sok meditációs anyag van, azonban én azt javaslom, hogy első alkalommal csoportos meditációkon próbálkozzon mindenki. Láttam már olyat, hogy valakinek egy extrém fájdalmas esemény (trauma) jött fel a mélyből, ami szinte sokkot okozott az illetőnek, és ilyenkor jó, ha van mellettünk valaki, aki tudja kezelni ezt a helyzetet.

• 2. Légzőgyakorlatok

Őszinte leszek, egy kezemen meg tudom számolni, hogy életem során hányszor végeztem légzőgyakorlatot és időnként le is szidom magam emiatt, mert egy olyan eszközről van szó, ami ősidők óta (el)ismert és fantasztikus hatásai vannak. A magyar nyelv csodálatosan kifejezi, hogy maga a lélegzés miről is szól. Lélegzés = lélek-zés. Amíg az ember él és eleven, lélegzik. Születésünkkor, amikor felsírunk, az első levegővétellel száll belénk a lélek. (Szándékosan használtam a “száll belénk” kifejezést, de erről majd máskor fogok írni.) Én egy fajta gyakorlatot végeztem el többször (de van több is, úgyhogy lehet válogatni), leírom, hogyan zajlott: egy hanganyagra “dolgoztunk” (YouTube-on elérhető, Ananda Mandala), ahol a hölgy folyamatosan számol: egy, kettő, egy, kettő… Először normál tempóban, majd egyre gyorsul a számolás üteme. Egyre be kellett szívnunk a levegőt, kettőre kifújni. Értelemszerűen, ahogy gyorsult a számolás, úgy lett egyre nehezebb a feladat. A végén lassan be kell szívni a levegőt és sokáig benntartani, majd nagyon lassan kifújni, és ezután kezdődik előlről az egész. Ilyenkor mind a 7 csakrán végigmegyünk, azaz amikor elérkezünk a “sokáig benntart, lassan kifúj” részhez, akkor az adott csakrára koncentrálunk, azt tisztítjuk. Ha ezzel végeztünk, megyünk tovább és ismételjük a lépéseket. Nagyon érdekes dolgot tapasztaltam meg, szinte minden alkalommal: amíg el nem jutok a torokcsakráig, borzasztóan nehéznek élem meg a feladatot, és óriási önfegyelem kell, hogy végig tudjam csinálni. A torokcsakrától már-már hihetetlen módon megkönnyebbülök és probléma nélkül be tudom fejezni a gyakorlatot. Én ebből azt szűrtem le, hogy a szívcsakrámban van elakadásom, amin dolgoznom kell (a szívcsakra van közvetlenül a torokcsakra előtt). Aki ismer engem és az életutamat, amit eddig bejártam, az nem csodálkozik ezen. 🙂 A légzőgyakorlatokhoz még annyit fűznék hozzá, hogy elsőre nem mindenkinek sikerül, tehát ha kipróbálod és nem tudod végigvinni, ne ostorozd magad. Nem könnyű, gyakorlást és önfegyelmet igényel, arról nem beszélve, hogy a nagyon gyors levegővétel okozhat szédülést, átmeneti rosszullétet – de ez senkit ne riasszon el, mert a feladat befejeztével sokkal jobban fogod érezni magad, mint előtte. Én pl. általában azt érzem ilyenkor, hogy kitisztult a fejem, kiürült a testemből egy csomó leülepedett, megrekedt negatív energia. A jövőben mindenképpen szeretném a mindennapjaim részévé tenni; már csak a tüdőkapacitásom növelése végett is hasznos lenne.

• 3. Reiki (& Pránanadi)

Nagyon érdekes módon kerültem kapcsolatba a Reikivel, még 2016-ban, amikor hazatértem a stoppos utazásomról. Fél napja voltam itthon, amikor a Facebookot pörgetve láttam meg a másnapra kiírt Reiki I. képzést, ahol valaki lemondta a részvételt. Egyből tudtam, hogy ott a helyem! El is mentem, elvégeztem a tanfolyamot, megkaptuk a beavatást, adtunk egymásnak kezelést, megkaptuk az oklevelet… Csodálatos élmény volt. Azt hiszem, előtte a stoppolás olyan szinten feltöltött pozitív energiákkal, hogy törvényszerű volt a szintlépés, be tudtam fogadni azt a többletenergiát, amit a Reiki adott. Hogy miről is szól ez? Általában a legtöbbek azt hiszik, hogy ez egy “mezei” kézrátételes módszer, és nem több. Való igaz, hogy először az ember a kézrátételes energiaátadással ismerkedik meg, de ennél a módszer sokkal többet tud nyújtani. Nyilván, ezt most annyira nem fogom részletesen kifejteni, hiszen akit hív a Reiki energiája, az úgyis keres magának egy tanfolyamot. A tapasztalataimról viszont szívesen mesélek. Elsőre szinte hihetetlen volt, hogy szó szerint éreztem, ahogy az ereimen átszaladt az energia, amikor én adtam kezelést. Általában vagy nagyon erősen bizseregtek az ujjaim, vagy teljesen felforrósodott a testem kezelés közben, de az energiát nagyon sokféleképpen lehet érzékelni. A hatásai önmagukért beszéltek: egészséges és többnyire jókedélyű voltam azokban az időkben, amikor tudatosan sok időt fordítottam a Reiki használatára, a nehézségeket könnyebben viseltem, kisebb megfázásaimból pikk-pakk kigyógyítottam magam. Az életem szinte minden területén pozitív irányú változások álltak be, és ez elég bizonyíték volt nekem arra, hogy fél évvel később elvégezzem a következő tanfolyamot, és a második szintre lépjek. Azóta már több, mint 3 év telt el, ami már elegendő idő ahhoz, hogy elgondolkodjak lassan a mesteri & tanári tanfolyam elvégzésén. Szerintem, ha véget ér ez a korona-mizéria, akkor megadom ennek is az esélyt. 🙂 A Pránanadival nekem nincs saját tapasztalatom, csak felületesen ismerem, de tudomásom szerint lényegében ugyanazt képviseli, mint a Reiki, csak míg utóbbi japán eredetű, addig a Pránanadi Indiából származik. (Valójában egyetlen egyszer kaptam Pránanadi kezelést, de egyéb információm nincs róla.) Ismerek több Pránanadis körökben mozgó embert, igazából az egyetlen különbség a Reikihez képest, amire eddig felfigyeltem, hogy máshogy alakultak ki a szintek, de részletesebben és pontosabban erről az illetékesek tudnak beszélni. Száz szónak is egy a vége: én nagyon jó szívvel ajánlom a Reikit mindenkinek, még gyermekeknek is! Nemtől, korosztálytól, társadalmi pozicíótol függetlenül bárki számára elérhető – bár ez a legtöbb módszerre igaz, hiszen a fejlődés lehetősége mindenkinek adott.

• 4. Access Bars (Acces Consciousness)

Hivatalosan az Access Bars csak az egyike a rengeteg testkezelésnek, ami az Access Consciousness keretein belül elérhető. Én ezt az egyet végeztem el még 2019 januárjában, erről tudok nyilatkozni. A módszer lényege az, hogy van az emberek fején 32 pont, aminek a gyengéd érintésével energetikai nagytakarítást tudunk végezni. Azaz, el tudja az ember engedni azokat a berögződéseket, idejétmúlt és hamis hiedelmeket, amik negatívan befolyásolják az életét. Azt a tanfolyamot sosem felejtem el, brutális volt… jó értelemben. A gyakorlati résznél egymásnak adtunk Bars kezelést. Amikor én kaptam, fekvő helyzetemből kiindulva hamar elpilledtem, de inkább úgy mondanám, hogy félálomban voltam. Egyszer csak arra ébredtem fel, hogy nagyon furcsa képek villantak fel bennem (ez elég személyes töltetű dolog, úgyhogy nem írom le, de nem is fontos a mondanivalóm szempontjából), és – most kapaszkodjatok meg – azt kezdtem el érezni, hogy a jobb lábam felemelkedik, magától!!! Én legalábbis tudatosan biztosan nem akartam felemelni. Először azt hittem, hogy csak képzelődöm, de az érzés valóságos volt. Most esik csak le, ahogy írom ezeket a sorokat… Olyan, mintha elsétáltam volna abból a szituációból, amiben épp voltam “álmomban”. Ezután a tanfolyam után leraktam egy ezzel kapcsolatos óriási terhet a vállamról, ami előtte évekig megkeserítette az életemet. Kell ennél meggyőzőbb bizonyíték? A többi testkezelést nem ismerem, de be kell valljam, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Van még azonban a kezeléseken kívül egy nagyon hasznos eszköz az Accessben, a kérdésfeltevés. Nyilván itt nem a dacos két évesek által ismételgetett “Miért?” kérdésről van szó, vannak ennek bizonyos formai szabályai, de nem kell feltétlenül nagyon kacifántos formában kérdezni. Accesses körökben láttam már olyan nyakatekert kérdéseket, amiket konkrétan 5-10 percbe tellett felfognom. (Állítólag ez nem baj, mert az energia számít és én ezt el is tudom hinni, hiszen a különböző szanszkrit mantrákat is kevesen értik, mégis használjuk őket.) Ugyanakkor vannak “alap” kérdések is, amiket ha az ember feltesz magának egy adott helyzetben és utána éber marad, hamar megkapja rá a választ. Én eddig ezeket használtam, és meg is hozta az eredményt. A kedvenc történetem erről, amikor tavaly elmentem az első Kitörés túrámra, és amikor egy gyötrelmes szakasz következett, elkezdtem fejben feltenni magamnak a kérdéseket. Egy 2-3 perc után azt vettem észre, hogy a lépteim könnyebbek lettek, a fejem kitisztult, és egyáltalán nem éreztem már olyan nehéznek azt a szakaszt. Olyan is történt, hogy unalmas perceimben a pénzzel kapcsolatos nehézségeimet tisztítgattam, majd mikor fél órával később jegyet akartam venni az automatából, sokkal több pénzt adott vissza (vagy valaki bennefelejtette, de nem ez a lényeg, hanem hogy eljutott hozzám). Lényeg a lényeg, a pénz elkezdett áramolni felém…. Vagy akár azt is mondhatnám, hogy most költözés előtt váratlan módon nagyobb összeghez jutottam, ami igencsak nagy segítség volt… És ezeket mind-mind az Accessnek köszönhetem. 🙂 Úgyhogy hajrá, ez is egy szuper módszer, amit szeretettel ajánlok mindenkinek!

• 5. Mantrázás

Kb. 7 évvel ezelőtt mantráztam először, bár akkor még nem tudatosult bennem, hogy mit is csinálok valójában. Akkoriban az első nagy szerelmemmel voltam, és amit vele kapcsolatban szerettem volna, azt/azokat elkezdtem leírni egy füzetbe. Alaposan átgondolva megfogalmaztam a vágyamat egy mondatban úgy, hogy abban minden benne legyen (ez nagyon fontos, hogy pontosan kérjen az ember…) és utána már-már megszállott módon addig írogattam azt az egy mondatot, amíg be nem telt a füzet. És még egy füzet. És még egy… Akkoriban tényleg eléggé megszállott voltam, így ebben a formában ezt nem ajánlom senkinek, mert ha valakinek egyetlen egy dolog körül forog az agya és túl nagy jelentőséget tulajdonít neki, az nem egészséges és nem mellesleg csak elodázza a dolgokat. Nekem végül az a kívánságom teljesült, de valóban csak később, amikor belefáradtam a sorok rovásába és elkezdtem más dolgokkal is foglalkozni. Pár év múlva, amikor elkezdtem önismerettel foglalkozni, akkor jöttek az indiai (szanszkrit nyelvű) mantrák, majd később a pozitív megerősítések, de ezek felületes, rövid ideig tartó próbálkozások maradtak. A nagy áttörést Louise L. Hay – Éld az életed! (egy csoda az a könyv) című könyve hozta el. Amikor felmondtam az első munkahelyemen, kimentem szerencsét próbálni Görögországba és oda vittem magammal ezt a könyvet. A legvégén különböző testi tünetekhez párosítva össze van gyűjtve egy halom pozitív megerősítés, amik ezen tünetek orvoslására szolgálnak, plusz eleve maga az írás is tele van tűzdelve velük. Na, olvasás közben kigyulladt a fejemben az a bizonyos lámpa és gyorsan vettem magamnak egy nagy alakú, jó vastag spirálfüzetet, aminek minden oldalára kiválasztottam egy-egy mantrát, és felírtam pirossal a lap tetejére, majd egy teljes oldalon keresztül írtam őket, utána pedig szóban is elmormogtam őket annyiszor, ahányszor leírtam. Remélem érezhető a különbség az előző próbálkozásaimhoz képest. Egyébként olyan sokat gyűjtöttem össze, hogy ezzel a mai napig nem is  végeztem, pedig 2018 nyár végén kezdtem el. 🙂 Amikor időm is engedi, ez a kis füzet az első, amit előveszek. Tükör előtt állva még hatékonyabb a módszer. Sok pozitív hozadéka volt a mantrázásnak, a legfontosabb számomra mégis az, hogy egy előtte sohasem tapasztalt béke és nyugalom árasztott el; olyan volt, mintha megtaláltam volna a lelki békémet. Azóta, ha valami miatt zaklatottabb vagyok, automatikusan mantrázni kezdek. Kiválasztok egyet, ami az adott helyzethez passzol, és mehet a menet.

• 6. Solfeggio-frekvenciák:

A Solfeggio-frekvenciákra több évvel ezelőtt bukkantam rá egy cikk olvasása közben. Ekkoriban még nem igényeltem külső segítséget, csak magamra hivatkoztam mindenben. Erről már sokan írtak, így én nem fejteném ki annyira, az alábbi linkeken tudtok részleteket olvasni a frekvenciákról:

https://totheszter.info/gyogyito-frekvenciak/gyogyito-frekvenciak-a-teljes-sor/

http://www.hajduildiko.hu/erdekes-dolgok/ongyogyitas/

Ezen a két linken átfogó leírást lehet kapni a témáról. Lényeg a lényeg, ezek gyógyító hangsorok. S hogy mi a teendő ezekkel a frekvenciákkal? Hallgatni kell őket, pontosan úgy, mintha zenét hallgatnál. 🙂 Manapság a YouTube tele van meditációs anyagokkal, minden második videóra odakerül a #BinauralBeats vagy a #Solfeggio hashtag, de ezeket fenntartásokkal kell kezelni! Ha például rákerestek az első frekvenciára (174 Hz), rengeteg találatot fog kiadni a JuhTúró, de körülbelül a háromnegyede nem 174 Hz lesz. Ennek a problémának a kiküszöbölésére az egyik megoldás a PitchLab nevű okostelefonokra való alkalmazás, amivel bármilyen hang frekvenciáját meg tudjuk mérni (zenészek talán ismerhetik, hiszen hangoló funkció is van benne). A másik megoldás pedig, hogy hallgattok rám 🙂 , mert találtam egy fantasztikus csatornát, ahol minden egyes videó ténylegesen az, ami. Itt az alapozó frekvencia linkje; az ezen a csatornán lévő hanganyagokat nyugodtan hallgathatjátok, mert már lemértem őket.

Én a tiszta rezgéseket szoktam hallgatni, nem a zenés verziókat. Egyik kedves barátnőm például a fülzúgására hivatkozva csak zenés verziót hajlandó bekapcsolni; de mivel minden zenéhez, hanghoz köthető egy rezgés, így a kettő már keveredik, ami szerintem rontja az összhatást. Több esetben hallottam egyébként olyat, hogy a tiszta frekvencia hallgatása orvosolta a fent említett fülzúgást! Rám az első perctől kezdve jó hatással volt – ezt a szkeptikusok megmagyarázhatják a placebo hatással – ám azt vettem észre, hogy a növényeimre is jó hatást gyakoroltak. Volt egy időszakom, amikor rettenetes szorongás lett rajtam úrrá. Hivatalosan sosem voltam diagnosztizálva semmilyen mentális problémával, de szerintem igencsak súroltam akkoriban a pánikbetegség határát. Három napon keresztül napi 1-2 órán át hallgattam a 396 Hz-t, és a harmadik nap végére olyan szintű nyugalom áradt szét bennem, amit évek óta nem éreztem, és ez három teljes hétig ki is tartott. Utólag tudtam csak meg, hogy a 396 Hz a félelem és a bűntudat feloldására “hivatott”. Én ösztönösen választottam ezt – a testem pontosan tudta, hogy mire van szüksége. A különböző frekvenciák 396-tól 963 Hz-ig megfeleltethetők a csakráknak, a 174 és 285 Hz pedig az alapozó rezgések. Én a fenti eset kivételével sorban kezdtem el őket hallgatni, mostanában pedig egyszerre – mégpedig úgy, hogy elindítom a legelsőt, majd öt perces különbségekkel egymás után az összes többit. Eközben lehet pihenni, aludni, de munka közben is hallgattam őket, vagy akár mosogatás közben is. Mindenkire másként hat (a komment szekcióban egészen érdekes dolgokat lehet olvasni), de a nagy többség pozitív hatásokról számol be.

 

Ezeken kívül még számtalan módszert, gyakorlatot, mantrát, stb… próbáltam ki az idők során, a legtöbbet számomra azonban a fent felsoroltak adták. Természetesen nem kell mindenáron engem követni, én csak néhány ötletet szeretnék adni az útkeresőknek… Sokfélék vagyunk, és mindannyiunknak megvannak a saját, személyre szabott megoldásai. Ha kérhetnék valamit minden embertől ezen a világon, azt kérném, hogy tegyen valamit minden nap önmagáért. Nem kell az én utamat követni, csak szeresd magad annyira, hogy szánsz magadra időt, minden áldott nap. Azt gondolom, ez sosem volt még ennyire aktuális, mint most, a járvány idején.

Remélem tetszett az írásom, és tudtam vele adni valami értékeset. Amennyiben kérdésed van az olvasottakkal kapcsolatban, a blogon található elérhetőségeimen nyugodtan keress meg.

Folyt.köv.

Zs.<3