Jó régen írtam már a blogra, úgyhogy bele is csapok a közepébe.

Gondolom senkinek nem mondok újat azzal, hogy szenvedélyem az utazás. Azt is említettem már talán, hogy legnagyobb vágyam eljutni Dél-Amerikába. Tulajdonképpen minden érdekel, azonban vannak a Földön olyan helyek, amik annyira különlegesek, vagy csak épp elszigeteltek, hogy már ezért is mindenképpen meglátogatnám őket, ha lehetőségem adódna rá. Sokan vágynak képeslapra illő tengerpartokra, trópusi paradicsomokba vagy épp meseszép havas hegycsúcsokra, engem azonban az utóbbi időben pont azok a helyek kezdtek el érdekelni, amikről a legtöbben talán nem is tudnak. Lássuk!

1. Ojmjakom – Jakutszk 

Jakutföld “szerelem volt első olvasásra”. Az egész rajongásom úgy kezdődött, hogy elolvastam egy cikket a Föld leghidegebb emberlakta vidékéről. Ojmjakon neve biztosan ismerősen cseng sokaknak, mivel az utóbbi években nagy hírnévre tett szert. A leghidegebb hőmérséklet, amit itt mértek, -80 fok alatt volt, ha jól tudom, míg a legmelegebb +35 fok – tehát az éves hőingás akár 100 Celsius fok vagy nagyobb is lehet. Embert próbáló, az már biztos… Azt is hallottam, hogy a legtöbb házhoz a mai napig kültéri pottyantós WC tartozik. Ezt inkább nem kommentálom.

Jakutszk a térség központja, és a leghidegebb város a világon. (Ojmjakon ugyebár csak egy kis falu.) Az idei télen ez a hely is nagy szépszerűségre tett szert, amikor egy helyi orosz lány kiposztolta instagramra ezt a videót:

Én is követem ezt a csajszit egy ideje, nagyon érdekes bejegyzései vannak, sokat ír Jakutföldről. A képek, és eddigi olvasmányaim alapján tényleg egy nagyon különleges hely, ahova érdemes elutazni. A tájak, az éghajlat, a jakut nép és szokásaik mind-mind felkeltették az érdeklődésemet. De az ok, ami miatt a leginkább szeretnék egyszer eljutni erre a távoli vidékre, az az, hogy megtapasztalhassam az extrém hideget. Valamiért mindig nagyon vonzottak a szélsőséges időjárási körülmények, úgyhogy egy biztos: télen fogok odautazni.

Végezetül szerettem volna megmutatni nektek egy nagyon jó videót, amit még kb. két éve találtam a YouTube-on, de sajnos egy órán át kerestem és nem találtam meg – valószínűleg letörölték… Pedig nagyon szórakoztató volt, imádtam azt a részt, ahol a befagyott Léna folyón haladó kamionokat lehetett nézni, vagy épp a jégből faragott csúszdákat és egyéb játékokat Jakutszk kellős közepén… 🙂

2. Falkland-szigetek

Merem azt állítani, hogy a magyar emberek jelentős részének semmit se mond ez az elnevezés. A Falkland-szigetek Dél-Amerika déli partjaitól kb 400-500 km-re találhatóak. A két nagyobb és többszáz kisebb szigetből álló csoport az Egyesült Királyásghoz tartozik, habár elég kemény harcok mentek érte még 30-40 évvel ezelőtt is. Argentína a mai napig nem mondott le róla. Az átlag ember valószínűleg egyáltalán nem érti, hogy miért megy vérre menő harc ezért az Isten háta mögötti kis területért (kb. 1-2 magyar megyényi területről van szó, még a többszáz szigettel együtt is), hiszen az éghajlat szörnyű, a sziget tele van aknákkal hála a 1982-es falklandi háborúnak (köszi, Argentína) és egyáltalán: mit lehet csinálni egy ilyen helyen??? A válasz mindenre: olaj. Kiterjedt kőolajmezők vannak a felszín alatt, úgyhogy innen nézve már “érthető” a történet. (Én mondjuk nem értem, miért kell emberi életeket feláldozni egy kis olajért, de inkább lapozzunk tovább.)

Szóval a sziget éghajlata igen barátságtalan: ugyan nincsenek durva mínuszok, de azért hideg van, és folyamatosan erős szelek fújnak. Eső az év napjainak kb. felében esik. Havazás ritka, de gyakorlatilag az év minden részében előfordulhat. Mivel mindent importálni kell, így itt az élet drága, cserébe könnyedén lencsevégre kaphatunk pingvineket és egyéb különleges madárfajokat.

Nem akarom lelőni az összes “poént”, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, akkor szerintem ez az egyik legérdekesebb cikk a szigetekről, ráadásul egy magyar srác írta:

http://www.origo.hu/utazas/amerika/20160418-beszamolo-a-falkland-szigetekrol-egy-kint-dolgozo-magyar-fiatal-szemevel.html

Na és a sok rizsa után gondolom felmerült a kérdés sokatokban, hogy ÉN miért szeretnék oda eljutni. A válaszom röviden és tömören: nem tudom. Elképzelhető, hogy tényleg csak az vonz, hogy ennyire távoli, ennyire ismeretlen, és jó lenne egyszer megtapasztalni egy teljesen más életstílust, mint amit itthon, Magyarországon megszoktam… (Na jó, azért az is szempont, hogy tulajdonképpen Dél-Amerikához tartozik…)

3. Északi-Szentinel-sziget

Valójában ez a hely egyáltalán nincs a bakancslistámon. (Most tutira hülyének néztek, hiszen mit keres akkor a felsorolásban?) Nos, erre elég egyszerű a válasz: tilos odamenni. A szigeten a szentineléz népcsoport él, akikről néhány felületes információt leszámítva semmit nem tudunk, mert elutasítanak mindennemű kontaktust a külvilággal. Kifejezetten erőszakosak, akit eddig szerencsétlen sorsa odavetett a szigetre, azt meg is ölték a helyiek. Pár éve két részeges halász csónakját sodorták ki a hullámok a partra, és őket is szemrebbenés nélkül küldték a túlvilágra a sziget lakosai. Érdekes módon viszont kannibalizmusra utaló jeleket egyáltalán nem figyeltek meg, a két halászt is eltemették…

A sziget egyébként az Andamán-tengeren található és hivatalosan Indiához tartozik. Sokáig próbáltak velük kapcsolatba lépni, de egy idő után be kellett látni, hogy nem kérnek belőlünk, így hát az indiai kormány úgy döntött, hogy senki nem mehet a szigetre. Ez egyébként a szigetlakók érdekeit is szolgálja, hiszen odahurcolnánk olyan betegségeket, ami nekünk semmiség, ők viszont belehalnának.

Szóval biztosan nem fogok erre a szigetre elutazni, viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Gyártottam két elméletet velük kapcsolatban, bár nem vagyok a tudományok neves képviselője, de azért józan ésszel összeraktam fejben pár dolgot:

• Az egyik elméletem, hogy azért ilyen ellenségesek a külvilággal, mert talán pontosan tudják, hogy mivel járna, ha úgy istenigazából “felfedeznénk őket.” Az Andamán-tengeri szigetvilágban nagyon sok törzs, népcsoport tűnt el, mert egyrészt kiírtották őket, másrészt akik megmaradtak, nagyon erősen asszimilálódtak. Szerintem senkinek sem kell magyaráznom a gyarmatosításról, és hogy hogyan tűntették el a Föld színéről az indián törzsek jelentős részét, vagy akár az ausztrál őslakosságot. Mi ugyan elég keveset tudunk a szentinelézekről, de én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ők ne tudnának semmit rólunk, simán el tudom képzelni azt, hogy nagyon is intelligens emberekről van szó. Az biztos, hogy életrevalók, mert a 2004-es nagy cunamit bizony túlélték, és mikor a segítségükre siettek a hatóságok, meglepődve tapasztalták, hogy nem igen van rá szükségük.
• A másik elméletem pedig… nos, kevésbé pozitív rájuk nézve. Akik a part közelébe merészkedtek, egyértelműen leírták, hogy a szentinelézek igen kis termetűek (férfiak is csak 150-160 cm körüliek), és már a távoli hajók látványára is nagyon agresszívan reagáltak. Állítólag ókori leírások is vannak arról, hogy az Északi-Szentinel-szigeten “vademberek” élnek… Én arra jutottam, hogy mindez a belterjességnek is köszönhető. Egy igen picike szigetről van szó, és nagyon-nagyon maximum 500 főre becsülik a lakosságot, bár ennél jóval kevesebb embert lehetett látni. Ha valóban nem keverednek senkivel – márpedig nem teszik, évezredek óta (!) – akkor nem kell sok idő ahhoz, hogy bajok legyenek. Nem vagyok járatos a témában, de a kis termet és az erőszakos viselkedés tudomásom szerint velejárója a belterjességnek.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy az igazság valahol a kettő elméletem között lehet félúton, de az is lehet, hogy teljesen más dolog van a háttérben. Nem tudom. Mindenesetre ez a hely, bár nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mindörökké egy rejtély marad..

4. Csendes-óceáni szigetvilág (Óceánia)

Polinézia-Melanézia-Mikronézia – az a tapasztalatom, hogy ezekkel a szavakkal az átlag ember még úgy-ahogy tud kezdeni valamit, de ha mondok egy konkrét országnevet, akkor már azt se tudják, hogy azt eszik-e vagy isszák. Persze ez nem meglepő, hatalmas távolságokról beszélünk, én igazából már kicsi koromban annyira rápörögtem a témára, hogy mindenre rákérdeztem, később pedig önállóan utánajártam, mert ha valami felkelti az érdeklődésemet, akkor addig kutatok, amíg meg nem tudok mindent róla. Szóval nekem is csak ezért van több információm, mint az átlagembernek.

Számunkra ez is egy távoli világ. Nem is könnyű eljutni oda, általában Ausztráliából mennek járatok, de hát ahhoz igen vastag pénztárcával kell rendelkezni. Több ezer aprócska szigetről, atollokról van szó, tehát azt gondolom, hogy ha teljes egészében fel akarjuk fedezni Óceániát, abba már annyi pénzt és energiát kell belefektetni, amiből már teljes Európát vagy Ázsiának is jelentős részét bejárhatjuk. Persze ezek csak az én elképzeléseim, nem tudom, hogy zajlik mindez a valóságban. Engem ezzel együtt is nagyon vonz, és nem tettem le róla, hogy egyszer majd eljutok ezekre a piciny szigetekre…

5. Arab-félsziget

Az Arab-félsziget alapvetően nem egy elszeparált hely, ám vannak olyan országok, ahova mégis nehézkes a bejutás – már ha egyáltalán lehetséges. Nekem két ország birizgálja nagyon a fantáziámat: Szaúd-Arábia és Jemen.

Szaúd-Arábiáról mindig is azt hallottam, hogy borzasztó hely, maga a pokol, különösen a nőknek… Az eszemmel tudom is, hogy nagyon nem kompatibilis az ottani kultúra a miénkkel, és nőként rengeteg akadály állhatna az utamba, illetve sok veszély is leselkedne rám. Tisztában vagyok mindennel. De hát a kíváncsiság nem egy racionális dolog, és az első perctől kezdve, mióta hallottam erről az országról, nagyon érdekel, hogy milyen lehet ott az élet. Nem olyan rég olvastam “Az arab szeretője” c. könyvet, ami ugyan fikció, de a történet egy szaúdi herceg és egy magyar lány között szövődött szerelemről szól, egy része pedig Szaúd-Arábiában játszódik. Ezt most csak azért írtam le, mert ennek hatására megint csak befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy nagyon kíváncsi vagyok erre az országra!

Amúgy van egy nagyon beteg sztorim ezzel kapcsolatban, gondolkodtam is, hogy leírjam-e vagy sem, de hát remélem nem lesz belőle gondom. 🙂 2-3 éve lehetett kb., hogy pont a szaúdiakról olvasgattam, mindent elolvastam/megnéztem amit a Google-ben és a YouTube-on találtam… Nos, utóbbi csatornán sikerült belefutni egy olyan videóba, amiben tisztán látszott, ahogy a nyílt utcán felakasztottak 5 jemeni férfit. (Nem nagyon szeretik egymást…) Rendesen ott lógtak az 50 fokban… Brrr… A legbetegebb része a dolognak, hogy annyira lesokkolódtam, hogy bizony végignéztem a videót… (Bocsánat mindenkitől, ha elvettem ezzel az életkedvét, de nem bírtam magamban tartani.)

Egyébként úgy tudom, hogy egyéni turistavízumot nem is ad ki az ország, és én mint nő amúgy sem mászkálhatnék kíséret nélkül, úgyhogy valószínűleg oda is csak akkor jutok el, ha egy következő életben oda születek. Mondjuk ilyen áron, mai eszemmel –  európaiként, keresztényként, magyarként – nem is biztos, hogy szeretnék, de ha oda születek muszlimnak, akkor esélyes, hogy másként élném meg. Összességében: egy szervezett, biztonságos turistáskodás azt hiszem elég lenne.

Na de térjünk át Jemenre. Erről az országról igen keveset tudok a mai napig, bár minden információt, ami az interneten elérhető, már magamévá tettem. Elsősorban a régi képek fogtak meg, a gyönyörű épületekkel, az volt a benyomásom, mintha mézeskalács házikók lettek volna. Sajnos ezekből nem sok maradt meg a háború miatt. Elméletileg ugyan be lehet utazni, de a gyakorlatban ez egyre kevésbé lehetséges és a bel-és külpolitikai helyzet miatt a biztosítások sem érvényesek Jemenre.

Jemenhez tartozik Szokotra szigete, ami arról lett híres, hogy egészen egyedi növény-és állatvilággal rendelkezik. Sajnos szintén nehézkes az odautazás, illetve iszonyú drága is, de a helyiek és az élővilág szempontjából talán jobb is így.

+1. Feröer-szigetek & Spitzbergák (Svalbard)

Mivel kicsit “csaltam” a felsorolásomban, ezért úgy gondoltam, legyen +1 pont, bár sokat ezekről már nem tudok írni. A Feröer-szigeteket leginkább Falklandhoz lehetne hasonlítani éghajlat szempontjából, így a motivációk is hasonlók… A Spitzbergákon pedig könnyedén találkozhatunk jegesmedvével… Ami a megfelelő távolságból érdekes lehet… De beszéljenek helyettem inkább a képek:

Nos, ezek lennének a legextrémebb helyek a bakancslistámról. Remélem érdekes volt ez a kis írás számotokra, ha nem is utazás szempontjából, de legalább láthatjátok, mennyire érdekes és sokszínű világban élünk. Nyilván ezt nélkülem is tudjátok, de talán most én is adhattam egy kis pluszt ezzel a bejegyzéssel. 🙂

Folyt. köv.

Zsuzsi<3.

Képek: Google képkereső