Hogyan kerültem Madeirára?

Ebben a bejegyzésben inkább az előzményekről írnék, az élményeim fejtegetése egy másik bejegyzésben fog megtörténni!

Ha nekem valaki mondjuk tavaly ősszel azt mondja, hogy 2017 tavaszán Madeirán kötök ki, valószínűleg csak legyintettem volna, hogy “ugyan már!” Őszintén szólva magam sem teljesen emlékszem, honnan jött az ötlet, illetve csak félig emlékszem. Eredetileg az Azori-szigetekre szerettem volna eljutni, de nem szívesen jöttem volna úgy haza, hogy nem nézem meg mind a 9 szigetet, arra viszont nem volt pénzem. Viszont, ha már mindenáron Portugália, akkor legyen a melegebb, és költséghatékonyabb Madeira!

Madeira? Azt eszik vagy isszák? 

Amikor elkezdtem beavatni az ismerőseimet az ötletembe, sokan a fentihez hasonlóan reagáltak. Idehaza Madeira kevésbé ismert, aki hallott róla, valószínűleg csak CR (Cristiano Ronaldo) miatt ismeri, de hogy hol van ez a hely, azt szinte senki se tudta. Mivel a Kanári-szigeteket azért az emberek többsége el tudja helyezni a térképen, így ahhoz viszonyítottam. Madeira közigazgatásilag Portugáliához tartozik, és az örök tavasz szigetének nevezik. Na, ez nem igaz! A nyár a helyiek szerint elviselhetetlenül meleg. (Ezen mondjuk nem lepődöm meg a Ráktérítőhöz közel…) Én csak annyit mondok, hogy március elején voltam, és pecsenyevörösre égtem, a nappali hőmérséklet egyszer sem ment 25 fok alá, de inkább 30 körül volt. Persze a sziget belsejében, ahol a magasabb hegyek vannak, pár fokkal hűvösebb az idő, de a hidegtől olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől… Ottlétem alatt az eső nem esett, csak a távozásomat siratta meg az időjárás egy jelentéktelen erejű, ám annál látványosabb záporral. (Később kifejtem.)

Költséghatékony repülés…

Egy hónapig böngésztem a Skyscanner honlapját, mire megvásároltam a repülőjegyeket. Akárhogy néztem, mindenáron Lisszabonból akart Madeirára repíteni, végtére is olcsóbb az anyaországból repülni, na de Budapestről Lisszabonba egyáltalán nem olcsó. Apukám Angliában él, és ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy odakint sok madeirai portugál dolgozik, így érdemes megnéznem a London-Funchal viszonylatot. Már pedzegettem, hogy egyéb útvonalra is rákeresek, így kapóra jött Fater ötlete. Egy probléma volt csak: az átszállások megoldása igencsak nehéznek bizonyult. Főleg ezért foglaltam le ilyen sokára az utat, mert összehangolni a két járatot nehezebb volt, mint… mint… *frappáns hasonlat helye*, és a londoni repülőterek közötti közlekedés mind időben, mind anyagilag rendkívül megterhelő lett volna. Legnagyobb szerencsémre Apukám bevállalta a fuvarozást Stansted és Gatwick, majd Gatwick és Luton között. 51.000 Ft volt összesen a repjegyem, megkockáztatom, hogy március-áprilisban olcsóbban ki lehet hozni egy madeirai nyaralást, mint nyáron egy horvátországit, és bár mindenkinek megvannak a preferenciái, Madeira sokkal több újat tud mutatni szerintem, mint déli szomszédunk. (Ezzel nem Horvátországot akartam degradálni, mert eszméletlen szép ország, csak pl.: nálam egyre inkább szempont, hogy olyan helyre utazzak, ami merőben eltér Magyarországtól, és kifejezetten a trópusi célpontokat preferálom mostanság.) Persze nyári szezonban Madeira is drágább, de a meleget igen nagy eséllyel szezonon kívül is megkaphatjuk ezen a szigeten. Bécsből is megy egyébként járat, de utánanéztem és a londoni átszállás még mindig sokkal olcsóbb, a nagyobb távolság ellenére is.

Éljen a spontaneitás…!

Voltak olyan naiv terveim, hogy majd veszek fóliát az eső ellen, meg mindenféle felszereléseket, de végül úgy véltem, hogy felesleges… Kicsit próbára tett a bepakolás, mert mindenképpen kézipoggyászban gondolkodtam. Végül a közepes méretű Quechua hátizsákomra esett a választásom. Épp, hogy belefért a hálózsákom, néhány zokni és bugyi, pár szem algopyrin, a füldugóm, néhány betét a nehéz napokra, és az irataim meg a pénzem. Degeszre tömtem a táskám, féltem is, hogy belekötnek és nem engedik fel kis kézipoggyászként, szerencsére ebből nem volt gond. És hogy hol voltak a ruháim? Hát… Rajtam! Igen, jól olvastad, felvettem kb. 4 trikót, egy elegánsabb tunikát, két kardigánt, egy nejlonharisnyát, a farmernadrágomat, a pufi esőkabátomat és a sportcipőmet. Végül is…Itthon még hideg volt, így jól jött a sok réteg, ott viszont ezeket külön-külön hordtam értelemszerűen, hiszen tudtam, hogy a nyárba készülök. Na, a készülődésem azt hiszem ennyiben ki is merült… (Mostanában egyre spontánabb vagyok…)

Elöljáróban néhány információ a szigetről:

• nincs kötelező oltás, nincs semmilyen fertőzésveszély
• elvileg novembertől márciusig esik a legtöbb eső, ottlétem alatt ehhez képest egyszer sem esett, a hegyekben viszont nagyobb erre az esély
• rengeteg az angol és német turista (elég idegesítőek)
• a sziget északi és nyugati része csapadékosabb, mint a déli, keleti
• a sofőrök őrültek (van sztorim!), ha eddig ateista voltál, itt bizony hamar Istenhívő leszel és kedvenc tevékenységed az imádkozás lesz
•  sík terület gyakorlatilag nincs a szigeten, max. a betonozott utak
• homokos strand sincs, azért Porto Santora kell menni
• a szigetet levadák hálózata szövi át (ezek mentén vannak a turistautak)
• sok botanikus kert van, de teljességgel felesleges ezekre pénzt költeni, mert egy magyar ember számára az egész sziget egy nagy botanikus kert
• a természettől nincs félnivalónk, a növényvilága jóval gazdagabb a szigetnek, mint az állatvilága – maximum annyira vagyunk ott veszélyben, mint Magyarországon
• az emberek kedvesek, de szerintem arányaiban nézve elég sok a kettyós
• az árak az itthonihoz hasonlóak
• itt nyugszik IV. Károly, utolsó magyar király / I. Károly néven osztrák császár

Hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Legközelebb már az élményeimről írok, remélem ez a rövid kis felvezető mindenkinek meghozza a kedvét a további olvasgatáshoz is. 😉

Folyt.köv<3.

Zsuzsi.