A soha viszont nem látásra…

Megszületett bennem a gondolat, hogy idén írjak én is néhány sort az elmúlt esztendőről, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon nehéz feladat ez most számomra. Ha le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, azt mondanám, hogy június 24-ig nagyon klassz volt ez az év, rengeteg jó dolog történt velem, sok helyen jártam, kirándulások, tanfolyamok, fantasztikus emberek, boldog párkapcsolat, szuper barátságok, stb. stb. sorolhatnám napestig. Önismereti téren is nagy lépéseket tettem előre, ebben voltak nehezebb időszakok, de akkor is úgy éreztem és most is úgy érzem, hogy az még a kritikus határon belül volt.

Június 24-én viszont valami olyan dolog történt, amiről őszintén nem gondoltam volna, hogy ekkora negatív spirált indít el az életemben, és talán nem is amiatt vannak most úgy a dolgok, ahogy vannak – lehet, hogy ez csak az én illúzióm, hogy egy szeretett embernek a halála okozhat ilyesmit, nem tudom. Azonban mindentől függetlenül ott van egy nagyon éles határvonal, ami után az életem megváltozott. Ezután még adott az élet 1-2 kapaszkodót, amik egy darabig reményt adtak, hogy a dolgok újra jobbra fordulnak, de ezeket a reményeket október közepén végleg elvették tőlem, és összetört minden álmom, elképzelésem, hitrendszerem. Olyan dolgokkal kellett és kell azóta is szembenéznem, ami minden elképzelésemet felül, vagy inkább alulmúlta.

Minden rosszban van valami jó alapon az élet bizonyos dolgokkal kompenzált, hiszen az bebizonyosodott, hogy nem vagyok egyedül, fantasztikus családom, barátaim, kollégáim, ismerőseim vannak, akik két hónapja töretlenül mellettem állnak és ezért nem tudok elég hálás lenni nekik. Köszönettel tartozom nektek, remélem ha egy napon végre jobban leszek, akkor tudom majd viszonozni ezt a sok jót, amit Tőletek kaptam, kapok.

Hogy mik a terveim 2023-ra? Őszintén szólva, semmi. Teljesen feleslegesnek tartom, hogy tervezzek, mert még semmi, de semmi nem alakult úgy az életemben, ahogy elterveztem. Ettől függetlenül sem látom értelmét, ugyanis az én hitem szerint minden meg van írva előre, szabad akarat pedig nem létezik. Nem, még a reakcióinkat sem választhatjuk meg. Szerintem ez az egyik legnagyobb “spiri” hazugság. Illúziónak tartom azt, hogy bármin is változtathatunk. Nem hiszek abban, hogy tehetek bármit azért, hogy a dolgok mások legyenek, mint amilyenek. Van egy nálam sokkal nagyobb hatalom, ami rajtam keresztül megnyilvánul, és bármit teszek az életben, azt ő teszi, nem én. Ha csúnyán akarnám megfogalmazni, azt mondanám, hogy az élet / Isten / sors / akármi csak a saját kénye-kedve szerint játszadozik a mi életünkkel és persze ennek biztosan van értelme egy magasabb szintről nézve, de valójában senkit nem érdekel az, hogy te most halálosan szenvedsz, vagy éppen boldog vagy.

Szerettem volna valami bátorítót, motiválót írni; szerettem volna, ha ez egy olyan összegzése lett volna az évnek, amiből akár én, akár mások erőt meríthetnek. Tudom, hogy ez most nem sikerült, így hát végezetül csak annyit mondanék, hogy tiszta szívemből kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt és szintén kívánom, hogy minden az elképzeléseitek szerint alakuljon, a számotokra legjobb módon, hogy egy év múlva az én írásomnál sokkal vidámabbak születhessenek.

Szeretettel,

Zsuzsi

<3.