Szent Karácsony

U P D A T E – 2 0 1 7 Karácsony:

Tavalyi írásom. Most, hogy visszaolvastam, rájöttem, hogy mennyi mindent kihagytam belőle…
Mióta megszülettünk, azt halljuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, de valljuk be, valahogy ez olyan sután hangzik… Minden nap a szeretet ünnepe kéne legyen…
Sokat olvastam a témában, és tudjátok szerintem sokan azt is, hogy abszolút nyitott vagyok az ősi tudásra, régi kúltúrákra, és a spiritualitásra is. Karácsonykor a fény megszületését ünnepelték régen, és nekünk is ezt kellene tenni. Ráadásul nem 24-én, hanem 21-én, a téli napforduló idején. A leghosszabb éjszaka után újra megérkezik a fény, a nappalok egyre hosszabbak lesznek… Ha pedig ezt a logikát követem, ez az ünnep az északi félteke ünnepe. A déli félgömbön nincs értelme, legalábbis nem ilyenkor, hanem fél év múlva… (Tudom, durva dolgokat mondok…)
Az is milyen érdekes, hogy fenyőt díszítünk ilyenkor. Nem tölgyet, nem bükkfát, nem pálmafát, hanem fenyőt. Fenyő. Fény Ő…
Jézus maga is a Fényt hozta el a világba azzal az önzetlen szeretettel, ami áthatotta életét és cselekedeteit. És persze ahol fény van, ott van szeretet is, de ez már csak a hozadéka az ünnepnek…
Regényeket lehetne írni erről. Ha valaki nem ért velem egyet, kérem, görgessen tovább, nem szeretnék feszültséget szítani a gondolataimmal, csak fontosnak tartottam elmondani…
Mindenkinek áldott, békés karácsonyt kívánok!

Ma még futottam egy kört a városban, és hazafele gondolkodtam el azon, hogy milyen érzékeny téma a karácsonyi ajándékozás. Ma már divat lett szinte elátkozni ezt a szokást, és sajnos jómagam is sokáig azon az állásponton voltam, hogy a karácsonyi ajándékozás rossz, ördögtől való dolog, hiszen nem erről kéne szólnia.

És valóban, nem ekörül kéne forognia a dolognak, de arról nem az ajándékok tehetnek, hogy minden a pénz körül forog, hogy a multicégek csak a profitot látják az emberben, ezeket a dolgokat mi emberek teremtettük, és mi tartjuk életben.

Neked, kedves Olvasóm, jól esik ha valaki meglep egy ajándékkal? Ugye, hogy igen? Lehet, hogy nem várod el, nem gondolsz rá, de ha valaki megteszi, örülsz, jókedved lesz, meghatódsz. Biztos vannak kivételek, de általában megtelik a szívünk ilyenkor jó érzésekkel, boldoggá tesz, hogy a másik gondolt ránk.

Én nem is tudom elképzelni, hogy ne ajándékozzam meg a családomat. Szeretettel veszek vagy készítek Nekik ajándékokat, és valóban sokszor rohanás az egész decemberem, de engem már az is jóleső érzéssel tölt el, hogy megajándékozhatom őket. És nem várom el ezt visszafelé, de ha kapok ajándékot, örülök neki. Viszont őszinte leszek: az osztálykarácsonyokat, munkahelyi karácsonyozást, stb. nem szeretem és úgy gondolom, ez egy családi ünnep. Persze, ha valaki úgy érzi, hogy szívesen ad a barátjának, barátnőjének egy kedves ajándékot, tegye meg nyugodtan! De ne legyen kényszer, ne azért adjunk ajándékot, mert a szülői értekezleten ezt mondták szüleinknek az iskolában! Szinte mindig olyan embereket húztam, akikkel nem is az volt a baj, hogy nem kedveltem őket, hanem sokszor nem is ismertem igazán őket. Miért kell ezt erőltetni? És ha én adnék a barátnőimnek ajádnékot, azt úgy tenném, hogy ketten lennénk, nem egy halom ember előtt… Nekem fontos az ünnep intimitása, a meghitt hangulat is.

Szóval nem az ajándékozást kell szidni, hanem azt a hacacárét, amit mi magunk alakítottunk ki körülötte. Ne szégyelljük, hogy jól esik adni is és kapni is, valljuk be, hogy sokszor nem magával az ajándékozással van problémánk: inkább azzal, hogy sok a munka, rohanás az egész december, vagy az, hogy csak illemből ajándékozunk, stb.

Azzal sincs gond, ha valaki nem ad ajándékot. Az ünnep lényege valóban nem feltétlenül ez. Szeretetünket millió módon kifejezhetjük másoknak.

Kicsit továbblépve az ajándékozáson, szeretnék említést tenni azokról az emberekről, akik a rossz emlékeik, a veszteségeik miatt nem szeretik a karácsonyt. Megértem az ilyen embereket teljes mértékig! Ilyenkor az ember sokkal érzékenyebb, és könnyebben előtörnek a rossz érzések is. Volt ám nekem is nagyon keserves karácsonyom! Mégis arra kérlek titeket, ne vegyétek el saját magatoktól az ünneplés örömét! Adjátok meg magatoknak a lehetőséget arra, hogy minden rossz emlék ellenére felfedezzétek a karácsony örömét, hiszen ez a legszebb ünnep! Karácsony a fény ünnepe – minden értelemben – hiszen december 21-én a téli napforduló után az éjszakák egyre rövidebbek, a nappalok egyre hosszabbak. S ezen kívül pedig karácsonykor Jézus születését is ünnepeljük, aki valóban fényt hozott a világba, példamutató életével, és azzal a tiszta, önzetlen szeretettel, amivel fordult embertársai felé. Engedjük hát, hogy a fény a mi életünkbe is megérkezzen! Gondoljunk arra, hogy azok, akik már nem lehetnek velünk, minden bizonnyal annak örülnének a legjobban, ha boldognak látnának minket!

Végezetül pedig szeretnék megkérni mindenkit, mondjon el egy imát azokért, akik fáznak, akiknek nem jut bőséges ünnepi vacsora az asztalra, vagy bármi más módon nélkülöznek. Köszönjük meg, hogy mi szerencsések vagyunk, hogy van mit ennünk, szerető emberek vesznek minket körbe, fűtött szobában várhatjuk az Angyalokat, vagy a Jézuskát (kinek mi). Hajlamosak vagyunk panaszkodni és bosszankodni jelentéktelen dolgokért, holott igenis sok mindenért lehetünk hálásak. Ha mindenki elmond egy imát a szegény emberekért, azokért, akik háborúban élnek, az már annyi pozitív energiát mozgat meg, ami igenis elindíthatja a változást a világban! A változás tőlünk indul, és nem szabad másoktól várni. Igenis élhetünk teljes békében, bőségben, szeretetben. Higyjünk ebben! Csak rajtunk áll, mit választunk.

Mindenkinek áldott, békés karácsonyt kívánok!

UI.: Ne legyen bűntudatotok, egyetek jókat, élvezzétek ki a finom ízeket! 🙂

Folyt. köv. ❤

Zs.